Saci előző cikke után (lásd e bejegyzés alatt) én is kedvet kaptam, és utámentem egy-két dolognak látásromlás ügyben. Szövegbe öntöm most azt, amit olvastam.

 

Elmosodó betűk, távol tartott könyv.. Ismerős, ugye? Főleg középkorúaknál lehet ismerős a probléma, amit most nevezzünk nyelvtörő nevén: presbiópiának hívják.

 

 

Körülbelül 40 éves korban elkerülhetetlenül jelentkezik szinte mindenkinél, azon egyszerű oknál fogva, hogy az idő előrehaladtával egyéb szerveinkhez hasonlatosan a szemünk is megöregszik, a lencse veszít rugalmasságából, a szemizmokat jobban meg kell erőltetni a fókuszáláshoz.

Minden életkornak megvan a maga látással kapcsolatos sajátsága, periódusa, ezek befolyásolják, hogy mennyire látunk jól vagy rosszabbul.

Újszülött kor:

- áltagos túllátás kb. +2, +3 dioptria, ez csökken a szemgolyó növekedésével -> ideális fénytörésűvé válik a szem
(eleinte fordítva látnak mindent, majd pár hét alatt maguktól megfordítják a képeket)
- szemmozgásaikat nem szabályozzák még, sokszor kancsalok, ez később elmúlik, 3 éves korra az éleslátás és a térlátás is kialakul

Gyermek- és fiatal felnőtt kor:

- az egészséges szem kiválóan működik, jól fókuszál, nagyon közelre és nagyon távolra is ellát, apró dolgokat is élesen észlel; a szemlencse rugalmas

40-es évek:

- szemünk láthatóan öregszik, csökken a szemlencse rugalmassága, a közeli tárgyak, betűk messzinek tűnnek, homályosnak (messzebb tartjuk a tárgyakat)
- szemészetre kell menni, szűrővizsgálat fontos, olvasószemüveg gyakori

70-80 éves kor:
- olvasószemüveg dioptriája kb.

Hallani-olvasni arról, hogy az idősek körében egyre elterjedtebb az ún. időskori makuladegeneráció, ami röviden és tömören a látás romlásához, egyes esetekben pedig akár vaksághoz is vezethet, tehát vigyázni kell vele. Na de mi ez és mi okozza? Úgy tűnik, a betegség lehetséges kialakulása összefüggésben van a 'jó koleszterin' szintjét szabályozó gén mutációjával.

Már eddig is voltak a kettő közötti összefüggést kereső tanulmányok, azonban ezek a munkák nem kaptak különösebb figyelmet.

Kísérlet: egy kartonpapírra rajzoljunk egy akváriumot, egy másikra meg egy halat. Forgassuk gyorsan a lap két oldalát. Eredmény: a hal mintha az akváriumban lenne. 

      Miért? A gyors forgás közben hol az egyik, hol a másik képet látjuk. Ha ez a változás elég gyors (legalább 10 kép másodpercenként), akkor nem látjuk külön-külön az egyes képeket. Az egyik kép benyomása még él bennünk, amikor a másikat is látjuk már.

      Legegyszerűbb módja a papír megpörgetésének, hogy a két rajzot két külön papírra rajzoljuk,a lapokat háttal összeragasztjuk, s közéjük tesszük a hurkapálcát.