Látásjavítás Klub

Olvasószemüvegeseknek

14 éve | Szemtréner Enikő | 3 hozzászólás

A presbyopia vagy időskori távollátás 40 éves korunk után kezdődik. Távolra jól látunk, de közelre nem. Igaz, hogy legtöbb esetben ez 40 éves korunk környékén történik, de vannak kivételek, és jelentkezhet ez a probléma korábban is, sőt, még fiatal gyerekeknél is.

Az olvasó szemüvegesség/presb. általánosan elfogadott oka

Azt állítják, hogy a probléma a lencse megkeményedésének következtében alakul ki, és amiatt romlik a közelre látás képessége, mert a lencse keménységének növekedésével az akkomodáció (közelre fókuszálás a lencse segítségével) nehéz vagy lehetetlen. A lencse, véleményem szerint nem játszik szerepet az akkomodációban. A „Tökéletes látás szemüveg nélkül” című könyvemben bebizonyítottam, hogy a fókuszálás során a lencse alakja változatlan marad.

A presb. igazi oka

A presbyopia igazi oka az a feszültség, ami abból a megerőltetésből származik, hogy lássunk. Amikor egy presbyop személy szemüveg nélkül próbál meg elolvasni valamit és az nem sikerül, a páciens érzi, hogy megerőltetés keletkezik. Amikor egyre jobban erőltetjük a látást, ahelyett, hogy javulna, egyre rosszabb lesz. Az, hogy el tudjuk olvasni a nyomtatott mikró betűket, nem lehetséges semmiféle megerőltetéssel. Amikor a presbyop személy pihenteti a szemét úgy, hogy becsukja, vagy elnéz a papírról és utána visszanéz rá, a látás ideiglenesen javul. Néhányan meggyógyultak csupán azzal, hogy rendszeresen pihentették a szemüket, vagy azzal, hogy megpróbálták elkerülni a látás erőltetését. A szem pihentetése után a látás általában pillanatokra javul. Mások koncentrálni próbáltak. Próbáljuk ki, hogy az F betű bal felső sarkát nézzük a teszttáblán. Próbáljuk meg elképzelni, hogy ennek a saroknak egy kis része az F betű legfeketébb része. Anélkül, hogy mozgatnánk vagy becsuknánk a szemet, koncentráljunk erre a pontra. Figyeld néhány másodpercig és nagyon hamar feszültséget fogsz érezni, és azt is, hogy egyre nehezebb arra a pontra fixálni. A szemnek kényelmetlen lesz ez és a betű elhomályosodik. Gyakran el is tűnik. Az egész betű elhomályosodik, ha koncentrálni próbálunk az F bal felső sarkára. Enyhülést érzünk, ha elnézünk az F betűről és valami másra gondolunk. Ezzel bebizonyítható, hogy az egy pontra koncentrálás csak egy rövid ideig lehetséges. Más szóval, hosszú ideig lehetetlen egyetlen pontra a koncentrálni. Ez nagyon fontos kísérlet, mert az emberek azért olvasószemüvegesek/ presbyopia és azért nem tudják elolvasni a szöveget, mert koncentrálni akarnak. A koncentráció fontos dolog sok mindenben, de a látásjavítás során nem. Vannak, akik képesek segíteni ezen, mert rájönnek, mi volt a hiba. Az igazi ok felfedezése sugallja a gyógymódot is. Ezek alapján sokan meggyógyították magukat a z olvasó-szemüvegességből csupán azzal, hogy pihentették szemüket, megpróbáltak NEM koncentrálni az olvasnivalóra.

Kezelés

Amikor egy jó látású olvas, bizonyítható, hogy míg a betűk a legfeketébbek és legtisztábbak, akkor a sorok közötti fehérség fehérebbnek tűnik, mint amilyen valójában. Ha valaki a csak betűket nézi, a szem elfárad és a látás homályosodik. Viszont ha a sorok közötti fehér területeken ingázik a lap egyik szélétől a másikig, lehet, a fehér részek sokkal fehérebbnek tűnnek, és nem érzünk fáradtságot és a betűk sem homályosodnak be. Ha valaki már nem látja élesen a szöveget - a közel pontjában-, akkor figyelme nem a sorok közötti fehérségre, hanem a betűkre összpontosul automatikusan és ez a koncentrálás lerontja a hatást. Ha a fehér részekre nézünk, a fehérség még fehérebbek tűnik, ha lehunyt szemmel valami olyan fehérre gondolunk, ami sokkal fehérebb. Például a hó, keményítő, mész. Amikor a szemet kinyitjuk, az első pillanatokban a fehér részek fehérebbnek tűnnek. Aztán becsukjuk a szemünket és visszaemlékszünk a fehérre. Amikor a fehérre emlékezés tökéletes már csukott szemmel, újra ránézünk a sorok közti vagy a többi fehérségre nyitott szemmel, és észrevesszük, hogy a fehér részek még fehérebbé váltak. Ahogy a fehér részek javulnak, a fekete betűk elképzelése is javulni fog. Folytassuk a fehér sorközökre nézést, mozgatva a papírt egyik oldalról a másikra A fehér területek elképzelése után a fekete betűk is tökéletessé válnak és már el tudjuk olvasni azt helyesen, könnyen, megerőltetés vagy fáradtság nélkül.

.További információ:

http://latastrening.network.hu

Címkék:

Kommentáld!

Hozzászólások

szemtréner szemtréner üzente 14 éve

Jaj, jaj, szegény dr. Bates ismét csak forog a sírjában. De nevet is, mert 100 éve bebizonyitotta, hogy a látástréning azért működ, mert a látás a fejben van és a szemorvosok csak a szemig jutnak el. Bizony, hogy azért akkomodálhat a szem még müanyag lencsével is, mert a lencse felfüggesztő izmoknak nincs szerepe az akkomodációban. De ez nem érdekes, a tréning hatékonysága a lényeg. Mert bizony attól, hogy valaki műanyag lencsét kapott, a mentális stressz-ez okozza a szemüvegességeket, meg a szürke hályogot is- nem lesz csökkentve, tehát ez a műanyag darab is szürkehályogos lesz, ha megéri a csüggedt páciens.

Bár nehéz megmagyarázni, de a lerakodások szépen ráülnek a műanyag, beültetett szemlencsére és kialakul a másodlagos szürkehályog. Nem kellene ennek így lennie. Aki ugyanis tréningezik, már az első szürkehályogot is visszafejleszteheti, meg a másodlagost is. Az elsődlegesre dr. Bates munkássága a hiteles példa, míg a másodlagosra csak most kezdünk itten rájönni. Először merem most publikálni, hogy képzeljétek, csökken a másodlagos cataracta, ha ügyesen alakalmazzuk a látástréninget. Lehet hátast dobni. Úgy, hogy hajrá látástréning!

Válasz

Szemtréner Enikő üzente 14 éve

Kedves Sára!
Az, hogy műlencsével nem lehet akkomodálni, nem teljesen állja meg a helyét. Nemrég olvastam egy doktori disszertációban, hogy éppen ezt figyelték meg és ezt vizsgálták, hogy vannak emberek, akik képesek műlencsével is akkomodálni. Ezt az orvostudmányban pszeodoakkomodációnak nevezték el, ha jól emlékszem. Tehát van más mechanizmus is.
A másik, amit mondani szeretnék az az, hogy én is ismerem azt a megoldást is, amikor az ember kicsit erőlteti a szemét és úgy is lehet élesebb látást előidézni. Azonban ettől a fajta megerőltetéstől nekem példul tiszta piros lett a szemem, épp hogy nem gyulladt be. Ugyanakkor ha a Bates -féle látástréninget csinálom (miután rájöttem a titkokra), szóval ez egy teljesen más érzés. Ellazulás által látni az éles képet semmiféle megerőltetéssel nem jár, inkább megnyugtató, pihentető érzés.
Szerintem Önnek is érdemes lenne kipróbálni, hogy megérezze, mekkora különbség van a 2 módszer között.
Üdvözlettel: Várdai Enikő

Válasz

Paraszkay Sára üzente 14 éve

A presbiopiához

Ez a látásprobléma szinte általános ismerőseim körében. A "nincs nálam a szemüvegem" jelenség sok gondot okoz akár a mobiltelefon használatában, vagy egy információ megszerzésében.
Számomra meggyőzőbb az a magyarázat az okára, hogy a szemlencse tokja megvastagodik, elveszíti a rugalmasságát, mindez együtt azzal, hogy a lencse alakját voltoztató izomköteg pedig elgyengül, ellustul és marad a "mankó".
A közelre és távolabbra való fixációhoz szükséges a szemlencsének domborodni és laposodni, (amit az erre hivatott izomycsoprtok végeznek). Ha e a funkció nem a lencse alapkváltozásának lenne köszönhető, egy beültetett műanyag szemlencsével is lehetne accomodálni, de ezt , sajnos, nem lehet.
Azt is megfigyelhetjük, hogy egy kisgyermek - ha valamit alaposan meg akar nézni, - egészen közelre hajol hozzá (mert a nagy retinakép alkalmasabb a megfigyelésre). Így tesznek nagy igyekezetükben a kisiskolások, ha szépen akarnak írni. A szülő, vagy a pedagógus ilyenkor rémüldözik, hogy "rontja a szemét", pedig csak arról van szó, hogy a kicsinek még nagyon vékony és mobilis a szemlencséje, ő még ilyen közelre is élesre tudja állítani a képet. Jellemző adat, hogy az életkor előrehaladtával hogyan csökken ez a hajlékonyság. Közelítőleg annyi cm az a minimum távolság, ahol még élesre tudjuk állítani a képet, mint az életkorunk.
10 évesen kb 10 cm , 20 évesen kb. 20 cm, 40 évesen 40 cm, stb. Aztán már nem elég hosszú a karunk.
A presbiópia kialakulásának nyílván többféle oka is lehet. Testi is (rossz táplálkozás, genetikai adottságok) és lelki eredetű is.
Saját tapasztalatom nem támasztja alá az "erőltetés" káros hatását.
Én ebben a hónapban fogom tölteni a 75. évemet és sem közelre, sem távolra nem szorulok szemüveghasználatra.
Kb. 25-30 évvel ezelőtt jelentkeztek látási panaszaim és kaptam is egy enyhe olvasó szemüveget. Időbnként használtam is, de nem akartam mankóra szorulni és ha olvasásnál kezdtek összefolyni a betűúk, pislogtam párat, kicsit messzire néztem, erőltettem a szememet és tovább olvastam.
Egy idő múlva teljesen elfelejtettem, hogy van szemüvegem. (Néha még elővenném - ha tudnám hol van - amikor valamely termékben található vegyi összetevők mikrobetűit szeretném elolvasni, de erre egy kézi lúpé is megfelel.
Feltehetően nekem is keményedett a szemlencse tokom, de megerősödtek a lencse mozgató izmaim. (Van olyan tapasztalatom, hogy ha buszon végig olvasok, majd hirtelen le kell szállnom, másodpercekig homályosan látok távolra és kell egy kis idő, amíg át tud állni a szemlencsém a közelnézésből a távolira.)
Én azt szoktam ajánlani ismerőseimnek - főleg, akik csak most kezdik használni az olvasószemüveget, hogy ne használják állandóan, csak, ha nagyon muszáj, inkább dolgoztassák meg a szemüket. Persze még jobb, ha tornáztatják is ezt a fontos izomcsoportot közeli és tavoli fixáció változtatgatásával.
Ha nem ezt teszik, évről évre erősebb szemüveget kapnak és a szemük teljesen ellustul. Akkor már segíteni sem lehet.
Ez az én véleményem és személyes tapasztalatom.
Paraszkay Sára.

Válasz

Új hír

Hírek szerkesztése

Közösségben Mindenben